Délután hatra már jótékony árnyékba borult a Kvártélyház udvara, így az a bizonyos Mumusföld, ahol Borka kalandozott, nem esett túl közel a Szaharához. Pálfi Kata mesehőse egy már iskolába járó, de még olvasni nem tudó kislány, akinél jócskán elhúzódott a dackorszak, és nagyjából mindent utál a hétfőtől a spenóton át a rendrakásig. De azért van egy jóbarátja is: Dorka, a babája.

A hétköznapi, minden kisgyereknek (és a szüleiknek) ismerős élethelyzetekből induló előadás a sokat emlegetett mumus megjelenésével jut át a képzelet birodalmába. Mamusz mumus persze egyáltalán nem ijesztő, megjelenésében éppen olyan elrajzolt, kedvesen bumfordi báb, mint Borka babája vagy a többi szereplő (tervezőjük Miareczky Edit). Bohoczki Sára, Fehér Dániel és Ivanics Tamás egyszerű eszközökkel, három, tologatható dobogóval, néhány lepellel, zsinórral stb. teremtik meg a mesebeli tájat Kacatheggyel és Főzeléktengerrel.

Borkán kívül a többi szereplőt bábokkal játsszák, többnyire úgy, hogy Fehér Dániel és Ivanics Tamás ketten mozgatják a különleges, egyáltalán nem bábszerű bábokat: fegyelmezett, pontos munkával, összehangolt mozdulataikkal adnak lelket az embernagyságú mackónak vagy éppen a Főzeléktengeren átevező révésznek. Bohoczki Sára a makacs, hisztis Borka szerepében éppen annyira harsány és idegesítő, amennyire egy ilyen kislány harsány és idegesítő tud lenni, hogy innen szelídüljön aztán vissza.
Az előadásban fontos szerep jut a humornak, a mozgásnak és a zenének is. Nyitrai László egyáltalán nem édes-fülbemászós zenét szerzett a darabhoz, hanem a látványvilághoz és a rendezéshez igazodó kontúros-markáns hangzásvilágot.

Hazafelé arról beszélgettünk, hogy vajon az előadásban rejlő nevelő szándék hathat-e egy kisgyerekre? Eszébe jut-e, ha legközelebb éppen kiköpni készül a főzeléket, vagy szétszórni a legós doboz tartalmát? Még az is meglehet. De hogy az előadás lekötötte őket és jól szórakoztak, az hallható és látható volt. Ami pedig a nevelő szándékot illeti, ebben az esetben ez a felnőtteknek legalább annyira szól. Mert tény, hogy a játékokat szétszórni és a főzeléket a falra köpködni nem szép dolog, de gyereket mumusokkal ijesztgetni – az még sokkal rondább. Még szerencse, hogy az a gyerek, aki látta az előadást, ettől most már nem fog megijedni.

(Turbuly Lilla)