Sajtókapcsolat: ivett.migray@vertigomedia.hu | Jegyinfo: +36 20 441 0659 |Kvártélyház: 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3-5.

Szívügyünk ez a fesztivál

Beszélgetés Gáspár Annával

Gáspár Annával, a Manna Kulturális Egyesület vezetőjével Benczúr utcai bázisukon beszélgettünk a közelgő ZAKO Fesztiválról, valamint arról, hogy a gyakorlatban mit is jelent az, hogy képviselik és lehetőséghez juttatják a hozzájuk forduló független alkotókat.

– Két éve költöztünk ebbe a lakásba, ami egyszerre iroda, próbaterem, jelmez- és díszlettár, de ha szükség van rá, vendéglakásként is használjuk.
Az egyik, szellősen berendezett szobában valami ismerőset látok: ez a fakoporsó pár hete aIII. Richárd zalaegerszegi vendégjátékán szerepelt.
ganna1– Igen, és hamarosan a gyulai Shakespeare Fesztiválra utazik, amire nagyon büszke vagyok. Ez a négyszemélyes, „tömörített” III. Richárdaz egyik legizgalmasabb vállalkozásunk volt tavaly. Itt a lakásban az egyik szoba mindig teljesen üres, hogy legyen hely a próbáknak. Azzal is segítjük a társulatokat, hogy ingyenes próbahelyet biztosítunk számukra. Legutóbb a Molnár Gusztáv vezetésével létrejött Avogadro Csoport próbált itt egySzentivánéji álom-átiratot, amelynek majd ősszel lesz a bemutatója, a tervek szerint a Sanyi és Aranka Színházban.
Vegyük sorra: ha jelentkezik nálatok egy rendező vagy egy alkotócsoport egy előadástervvel, mi mindenben tudtok segíteni nekik?
– A már említett próbalehetőségen kívül például használhatják a díszlet- és jelmeztárunkat. Vagyis a tér mellé eszközöket is adunk, és ami még nagyon fontos: biztosítjuk a munkájuk gazdasági-jogi hátterét, képviseljük a már létrejött előadásokat. Az alkotók magánemberként ugyanis nem tudnak szerződést kötni mondjuk egy fesztivállal vagy egy művelődési házzal, ilyenkor mi szerződünk az egész produkciót képviselve. Később pedig, ha egy társulat továbblépne, önálló szervezetté szeretne válni, abban is tudunk segíteni. A művészeti szférában nagyon keveseknek van arra pénzük, hogy 3 millió forintos alaptőkével egy nonprofit kft-t alakítsanak. Ilyenkor marad az egyesületi vagy az alapítványi forma, de legalább egy év, amíg eljutnak a bírósági bejegyzésig. A mi közvetítésünkkel azonban addig is tudnak dolgozni. Mindezt térítésmentesen adjuk a független szférának. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak a pályakezdőknek van szükségük erre a lehetőségre, hiszen például Béres Ilona és Tordai Teri is megkeresett bennünket A Szkalla lányok ötletével, amiből aztán egy sikeres előadás született. Nem lehet általánosítani, a legkülönbözőbb helyzetű és életkorú alkotók jönnek hozzánk, sokféle műfajjal.
Hogyan került a Manna Zalaegerszegre, és főleg: miért éppen ott született meg három éve egy vidéki kortárs művészeti fesztivál, a ZAKO (Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál)?
– 2008-as megalakulásunk óta a fővárosi repertoár mellett mindig törekedtem arra, hogy minél több vidéki helyszínre is eljussunk. Folyamatosan bővült a kapcsolatrendszerünk, megismertük a helyi igényeket, igyekeztünk azokhoz alkalmazkodni. Sok helyre már több éve visszajárunk. Négy-öt éve hívták meg egy előadásunkat a zalaegerszegi Kvártélyházba, így ismerkedtem meg Tompa Gábor Kornéllal, aki a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. vezetőjeként több más fesztivál mellett a nyári színházi előadások szervezője is. Ő kérdezett rá három évvel ezelőtt, hogy mit gondolok egy helyi kulturális fesztiválról, amire esetleg pályázni is lehetne. Egy nap alatt összeállt a fejemben egy kortárs színházi fesztivál terve. A pályázatot beadtuk, igaz, nyerni nem nyertünk, de akkor már szívügyünknek tekintettük ezt a fesztivált, és belevágtunk. Az első két évben saját forrásokból valósítottuk meg, mondhatnám úgy is, hogy egész évben erre spóroltunk. Ez egy 5-6 millió forintos költségvetésű szemle, és a mi munkánk és pénzünk mellett elengedhetetlen, hogy a Kvártélyház biztosítja a helyszínt, a technikai hátteret, a személyzetet, a helyi reklámozást vagy éppen a szállást. Az NKA-tól most, a harmadik évben kaptunk először támogatást erre a rendezvényre.
Idén július 2. és 12. között összesen hét előadást láthatnak a nézők. Hogyan áll össze a fesztivál programja? Változtak-e a szempontok az előző két évhez képest?
– Az első év még a kísérletezésé volt, de már ekkor is voltak teltházas előadásaink, például a Mohácsi István jegyezte Francia rúdugrás. A második évadból az Edith és Marlene-t és A Szkalla lányokat szerették a legjobban a nézők, de sokan voltak A férfiak szexuális világacímű dumaszínházi előadáson is. Az volt a célunk, hogy megdöntsük a vélekedést, miszerint a kortárs színház elvont és unalmas. Úgy érzem, ez az elmúlt két évben sikerült. Tavaly már nőtt a látogatottság. Igyekszünk mindenben figyelembe venni a nézői igényeket. Korábban főként zenés magyar darabokat játszottak a Kvártélyházban: a Padlást vagy az Anconai szerelmeseket. Ehhez képest egy kis továbblépés, hogy mi is kortárs szerzők szórakoztató darabjait játsszuk, de kevesebb zenés darabot, és a zalaegerszegi színészek helyett ismert és kevésbé ismert vendégszínészeket láthatnak a nézők. Tapasztaltuk például, hogy nyáron nincs a városban kifejezetten gyerekeknek szóló előadás, holott nagy rá az igény, így ez sosem maradhat ki. De olyan részletekre is oda kell figyelni, hogy a nyári hétvégéken a zalaegerszegiek is elutaznak a vízpartra, kiürül a város, így szívesebben járnak hét közben színházba. Egyébként is fontos tanulsága a Manna elmúlt nyolc évének, hogy minden város más, és az ott élők fejével kell gondolkodni, nem pedig Budapestről kitalálni, hogy nekik vajon ott mi lenne jó. Ezért szerencsés, ha egy helyszínre visszajárhatunk, mert egyre jobban ismerjük a helyi közönséget és a szervezőket.

ganna2Fotó: Kállai-Tóth Anett

Szórakoztató, de nem súlytalan előadásokat válogattatok: a többszörös díjnyertes A csemegepultos naplójamellett az igencsak időszerű Bankhitelvagy az élet közepi válsággal foglalkozó40! avagy a véges élet is bekerült a programba.
– Igyekeztünk sokfélét kínálni. De számolnunk kell a színpad adottságaival is: viszonylag kicsi, így bizonyos előadások eleve kiesnek, mert egyszerűen nem férnek el. Minden évben felmerül, hogy esetleg egy másik helyszínt is bevonjunk, ahova például meg lehetne hívni egy komolyabb táncelőadást is, de sajnos az idén is csak terv maradt. Az alternatív helyszínekre már az eső miatt is gondolnunk kellett, de kapunk segítséget, és minden esetben meg tudjuk tartani az előadásokat a közeli moziban, a Városháza épületében vagy a Színházban, attól függően, hogy milyen technikai igényű előadást kell „áttelepíteni” aznap este. Egyedül A csemegepultos naplójánál iktattunk be esőnapot, mert a díszlete nehezen mozgatható..
Tavaly drámatábort is szerveztetek a városban. Az idén is terveztek ilyet?
– Igen. Az előző tanévben egy TÁMOP-os pályázatnak köszönhetően tizenhárom oktatási intézményben (általános iskolától az egyetemig) tartottunk beavató színházi és osztálytermi előadásokat, drámafoglalkozásokat szerte az országban. A nyolc nyári drámatábor közül az egyik Zalaegerszegen volt. Ez olyan jól sikerült, hogy a gyerekek azóta is tartják a kapcsolatot a drámatanárokkal, és igénylik a folytatást. Idén sajnos nem nyertünk támogatást, így nem lesz ingyenes, de jelentkezők így is vannak. A fesztivállal egy időben szervezzük, így a gyerekek beleleshetnek a fesztivál lebonyolításába is, és megnézhetik az előadásokat. Napközis tábor formájában szervezzük meg, reggel mozgásfoglalkozással, napközben a csoport összetételéhez igazodó drámafoglalkozásokkal.
Milyen terveitek vannak a következő évadra?
– Ellentétben egy profitorientált produkciós céggel, nálunk nehéz előre tervezni, hiszen általában nem mi találjuk ki, hogy mit játszunk legközelebb, hanem az alkotók jelentkeznek az ötleteikkel. Ami biztos, hogy a Bethlen Téri Színházzal közösen meghirdettünk egy tehetséggondozó pályázatot, amelynek keretében két kamaraszínházi bemutatót tartunk a következő évadban. Fiatal rendezőknek szeretnénk ezzel lehetőséget adni a bemutatkozásra és a fejlődésre. Olyan kétszereplős darabokkal lehetett jelentkezni, amelyekben az egyik szerepet egy kezdő, a másikat viszont egy tapasztalt színészre kellett kiosztani. Így lehetőség nyílik a generációk találkozására, tapasztalatátadásra. A rendező mellé is kerül egy mentor. A fiatal alkotó lehetőséghez, a színház új arcokhoz juthat, mi pedig bővíthetjük az utaztatható repertoárunkat.
Egy másik tervem pedig ahhoz kapcsolódik, hogy ebben a félévben menedzsmentet tanítottam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a harmadéves bábrendezőknek. Az elméletet úgy ötvöztük a gyakorlattal, hogy mind az öten írtak egy valódi pályázatot egy új bábdarab bemutatására, amelyet a Manna mint produkciós szervezet be is nyújtott a Minisztériumhoz. Most várjuk az eredményt, és ha nyernek, lesz rá lehetőség, hogy az egyetemen kívül is játszhassák az előadásaikat. A Mannának van egy több éves saját tehetséggondozó programja, kifejezetten végzős rendezőknek. Ennek köszönhetően jött létre például Fige Attila rendezésében a Borka Mumusföldön, Soós Attila Lenz-előadása, Geréb Zsófi projekt_LULU*-ja vagy Erdeős Anna fesztiváldíjas Szentivánéj-produkciója.
Külföldi terveink is vannak. A napokban éppen Prágában jártam, mivel egy, a Visegrádi Alap támogatásával született cseh előadás, egy shakespeare-i Vihar-parafrázis magyarországi vendégjátékát szervezzük. Feladat, terv tehát bőven van a következő évadra, de számolunk a kiszámíthatatlansági faktorral is: hogy bármikor kopoghat valaki az ajtón egy új, izgalmas ötlettel.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

2015. július 1.

2015-08-04T18:10:54+00:00